1967. március 7-én jöttem a világra Pincehelyen, az ország legkisebb kórházában, ami olyan kicsi volt, hogy a sarokban születtem. Volt gyerekszobám, de tehén volt a radiátor. Nem volt szép gyerekkorom, stresszben nőttem fel, apai terror alatt. Csak 30 éves voltam, mikor rájöttem, hogy gyermekkori depresszióm volt és stresszem. a szlogenem az volt gyerekkoromban, hogy: "Mindenhol jó, de a legrosszabb otthon!"
Az apai egoizmus és az anyai túlzott gondoskodás közepette nőttem fel. Alig vártam, hogy a nagynénémék nyaralni vigyenek, bár annak sokszor az volt a feltétele, hogy én, mint 9 éves, 25 kilós gyerek, apám parancsára (aki 130 kilós), akkor mehetek el, ha kiganyéztam a disznók alól és ez csak egy a sok példa közül. Közben megjegyezném ezt csak odavettette fröccsözés közben a teraszról. Tehát röviden, tömören, nem volt felhőtlen a gyerekkorom.